Szemeti Lajos kiválásával megüresedett a Várakozni Tilos! zenekar dobos posztja. Két hónapos keresgélés után végül Kóbor Istire esett a banda választása, akinek most néhány kérdést teszek fel, hogy a zenekart kedvelők is megismerhessék őt.
Mi az első élményed a zenével kapcsolatban? A családban van zenész?
Érdekes módon a családban egyáltalán nincs és nem is volt zenész, azt leszámítva, hogy amíg szegény nagypapám élt, nap mint nap hallgatnom kellett a szebbnél szebb magyar nótákat, az ő sajátos előadásában. Ettől függetlenül engem mindig is vonzott a zene világa és már kiskoromban is rengeteget ábrándoztam róla, hogy de jó lenne egyszer színpadon állni, ami azóta hála a Jó Istennek már többszázszor meg is valósult. És hol van még a vége…?
Hogy jött a dob, mint hangszer?
Ez úgy történt, hogy én először gitározni szerettem volna. Körülbelül 15 éve ennek már, de a mai napig emlékszem, hogy a Tescoban 5000 forintért lehetett kapni annak idején egy ilyen akusztikus gitárnak nem mondható akusztikus gitárt. Borzalmas hangja volt, de arra elég lett volna, hogy az alapokat megtanuljam. Aztán idővel meguntam és valamiért sokkal jobban kezdett érdekelni a dob, csak tudtam hogy szüleim úgyis ellenezni fogják. Mivel akkor még nem volt önálló keresetem,fogtam magam és egy egész nyarat végig melòztam a Fürge Diák Iskola szövetkezetbe… Most tessék megkapaszkodni: 400 forintos órabérèrt, 8 órában naponta, tűző napon a 35-36 fokban kukorica címerezès. Tudom ajánlani mindenkinek, kicsit rá nevel az életre. Így jött össze brutális nehezen annyi pénz, hogy tudtam venni egy nagyon alap kategóriás cuccot. De ez már csak történelem…
Kinél tanultál dobolni?
A jelenleg is aktív HungaRock zenekar dobosa Farkas Márk tanította meg az alapokat. Nagyon sokat köszönhetek neki, mindamellett, hogy szakmailag is nagyon sokat átadott, magánemberként is tök jó viszonyt ápolunk. Sokszor berùgtunk együtt!
Emellett, kb fél évig Balogh Norbi (Kétszemközt zenekar) kezei alatt is voltam. Nála főleg a zeneelmèletet, kottaolvasást tanultam, ami a konkrét cél volt. Ő is zseniális srác minden téren! De még lóg nekem egy bulival… Fel is kéne hívnom…?
Ki a példaképed?
Több is van, de ha egyet kéne kiemelnem, akkor a Hooligans dobosa: Kiss Endi. Imádom a zenekart és Endi stílusát, játékát is. Mondhatni miattuk kezdtem el dobolni. De rengeteg olyan dobos van, akiket tátott szájjal nézek a mai napig. Óriási megtiszteltetés számomra, hogy személyesen is ismerek jó párat közülük.
Milyen dobon tanultál és most milyet használsz?
Az első szerkòm egy Millenium alap szett volt, Paiste 101-es cinekkel. Nem volt egy emberfeletti hangja, de az alapokat elsajátítani kiváló volt. Mára viszont volt szerencsém beszerezni egy Gretsch Catalina Club Jazz felszerelést, ami már korántsem mondható alapnak. Szenzációs a hangzása és én a kinèzetèbe is elsőre beleszerettem. Ennek fényét tovább emeli, hogy jobbnál jobb cintányèrokat, kiegészítőket vásároltam hozzá.
Hogy jött a képbe a Várakozni Tilos?
Miletics Ádám „Úr” (aki a zenekar jó barátja, egyben koncert szervezője is volt egy ideig, mindemellett nekem is régi jó cimborám) keresett meg engem egy szürke hétköznapi délután, hogy a zenekar dobos nélkül maradt, és ő egyből rám gondolt. Kisebb hezitálás után végülis rábólintottam a dologra. Elvégre hát egyszer élünk! Sokat mondanék, ha kétszer.
Milyenek az első benyomások a zenekarral kapcsolatban?
Az igazság az, hogy én korábbi zenekaraimmal már játszottam velük egy színpadon, úgyhogy félig-meddig képben voltam, ami a stílusukat, tagokat illeti. Korántsem jellegzetesen amatőr zenèszekről van szó, vér komolyan veszik a munkát. Kellő szigor mellett, megvan az alázat, a tisztelet a másik felé és nem utolsó sorban azért a humor is, ami nálam is fontos szempont. Mindezt egybe nézve, – bár nem az én fő stílusom ez a zenei irányzat – mégis úgy gondolom, hogy tudok ezzel azonosulni és sokat tanulhatunk egymástól. Úgyhogy nincs más hátra, mint előre!
Let’s go! ✌️
