Egymástól függetlenül kérdeztük meg a Várakozni Tilos! zenekar tagjait, hogy milyen érzésekkel csatlakoztak a bandához és arról, hogy most hogy érzik magukat a csapatban. Szücs Bálint, Bölcsföldi István, Nagy Gábor, Kóbor Isti és Függ Gergely válaszoltak a kérdéseinkre.
Milyen érzés volt benned, amikor csatlakoztál a zenekarhoz? Mik voltak az elvárásaid és abból mi valósult meg?
Bálint: A történet ott kezdődik, hogy évekig próbáltam zenekart alapítani, zenekarba kerülni, viszont minden próbálkozás sikertelennek bizonyult. Ezt megelégelve úgymond fel is adtam a keresést. Ezt követően egy pár hónap elteltével az interneten szembejött velem egy hirdetés, hogy a Várakozni Tilos! zenekar ritmusgitárost keres. Sokáig gondolkodtam, hogy valójában mi legyen, de úgy döntöttem, hogy mindenféleképpen megpróbálom, és ha zenekar is szeretne velem együtt dolgozni, akkor ez meg jól is elsülhet. Mivel ez az első banda amiben játszok, ezért konkrét elvárásaim nem voltak. Úgy gondoltam, ha mindenki egyformán akarja, akkor fejlődhetünk, és idővel egyre jobbak lehetünk. Úgy gondolom, hogy ez megvalósult, hiszen a fejlődés szemmel látható az évek alatt. Most is a folyamatos fejlődés célja lebeg a szemünk előtt.
Pisti: Mikor elkezdtük a zenekar építését, egy teljesen más életritmust kellett felvennem, hiszen az egyik alapító tag vagyok. Össze kellet emberileg és zeneileg is csiszolódnom a többiekkel. Meg kellet fogalmaznunk a közös célokat, elvárásokat egymással szemben. Az elvárásaim részben teljesültek, megjelent két albumunk, most dolgozunk a harmadikon, koncerteket adtunk, egyre többen megismerik a zenénket. Kialakult a törzsközönségünk és szerencsére egyre növekszik. Szeretnek bennünket és eljönnek a fellépéseinkre. Azért egy kicsit hiányérzetem van abban, hogy a rádióban is játszhatnák a számainkat, mert szerintem sok mondanivalójuk van és mert dallamos zenét játszunk.
Gábor: Egy olyan érzés volt bennem, amit leírni talán nem is tudnék. Nagyon örültem, mikor megkeresett Gergő, a banda énekese. Az elvárásaim azok voltak, hogy egy nagyon jó csapatot alkossunk és kiváló zenéket adhassunk a közönségnek.
Isti: Egy fix, meglévő csapathoz becsatlakozni mindig egy kicsit nehezebb, másabb szerintem, úgyhogy egy kis egészséges “vizsgadrukk” azért volt bennem, de ezt nagyon hamar sikerült is leküzdeni, mert nagyon barátságos, segítőkész volt mindenki. (Ez egy ilyen sablon szöveg, most olvastam a neten, de amúgy tényleg igaz, eskü!) Ami az elvárásokat illeti, szintén nincs okom panaszra. Fix, tartalmasan eltöltött próbák, folyamatosan szerveződő koncertek, remek csapatösszhang, szorgalom és nem utolsó sorban humoros, vidám társaság, amit eddig ki tudnék emelni. Csak így tovább!
Gergő: Amikor Pisti, Lajos és én megalakítottuk a zenekart, akkor bennem egy hatalmas bizonyítási vágy tombolt, hisz az előző zenekaromtól nem volt túl szép az elválás, mindenképpen meg akartam mutatni, hogy többet érek mint amit gondoltak rólam. Akkor mindent azonnal, de legalábbis sokkal gyorsabban szerettem volna elérni, mint kellett volna, ezért néhányszor a minőség rovására ment a dolog. De erre igazából akkor döbbentem rá, amikor Matula Csabival elkészítettük az Elhagyottan lemezt és rávilágított bizonyos dolgokra. Az ő őszinte kritikái mutattak irányt a későbbiekben is. Épp ezért azt hiszem, hogy jelenleg pont ott tart a zenekar, ahol tartania kell.
Most milyen a Várakozni Tilos! tagjának lenni?
Bálint: Mivel a zenekar megalakulása után nem sokkal kerültem be a csapatba, így azt gondolom, hogy próbáról próbára egyre jobban megy a közös zenélés, már-már szavak nélkül tudjuk, hogy a másik mire gondol. Úgy gondolom, ez a képesség a mi esetünkben nagyon sokat számít. Összességében nagyon szeretem ezt a csapatot és a közös zenélésen túl barátságok is kialakultak az évek során.
Pisti: Szeretek a Várakozni Tilos! tagjának lenni, mert a fiatalokkal kiegészülve lendületes a csapat. A megalakulás óta három tagcsere is volt, ennek ellenére én úgy gondolom, hogy egyre jobbak lettünk, főleg zeneileg. Szóval tovább dübörgünk!
Gábor: Jelen pillanatban is jól érzem magam, szerintem egész jól össze tudunk dolgozni és megtudjuk beszélni azokat a dolgokat, amik ahhoz kellenek hogy egy dal jó legyen.
Isti: Ahhoz képest, hogy még csak kb. két hónapja vagyok tag, nagyon pörögnek az események, úgyhogy eddig nagyon jól érzem magam. Már két koncerten túl vagyunk amik remekül sikerültek, a közönség is nagyon befogadó volt, jól érezte magát mindenki ez látszott. Úgyhogy szerintem Ők is elfogadtak, mint új tagot. (Nem mintha lenne más választásuk.. haha)
Gergő: A zenekarban én foglalkozom a napi ügyekkel, ezért néha egy kicsit kevesebb energiám marad a kreatív munkára, de szerencsére a többiek remekül helytállnak ezen a téren. Mivel emberileg egy jó társaság jött össze, ezért általában jó a hangulat, sokat hülyéskedünk, de ez nem megy a munka rovására.
Melyik a kedvenc VT! dalod és miért?
Bálint: Mindegyik dalunkat nagyon szeretem, mindegyikben megtalálom önmagam. Tudom azt, hogy az én “kezem” is benne van az adott dalban, ezáltal büszke vagyok rá. Viszont, ha egyet vagy kettőt ki kéne emelni akkor mindenféleképpen a Légy magad című dalt választanám, amiről klip is készült, valamint a Honnan jövök én című dal is közel áll hozzám. De valójában az összes dalunkat nagyon szeretem.
Pisti: A kedvenc Várakozni Tilos! dalom? Én úgy gondolom mindenki a saját maga által megírt számokat, szöveget szereti, mert az valamilyen érzelmi állapotban született, írta ki magából, szerezte. Amúgy minden számunkat szeretem, hisz a mi gyermekünk az összes. Ezért az én kedvenc dalom az Egyedül, az Amerika és a Honnan jövök én.
Gábor: Nekem a zenekar klipes dala, a Légy magad című dal a kedvencem, nagyon sok mondani valója van.
Isti: A Honnan jövök én című nóta tartalmaz olyan stílusjegyeket, ütemet, ami igazán az én világom, úgyhogy mindenképp ezt jelöljük meg Vágó Úr! Alapvetően is tetszett a dal a mondanivalója miatt, mert erős nagyon, de miután a többiek megengedték, hogy saját formámra szabjam és picit ska, picit disco ütem is ment bele, na, onnantól még jobban tetszett! Nyugi! a többi dal nem lesz ilyen! (Vagy mégis?)
Gergő: Nagyon szeretem játszani a Vasárnapot, a Tűzvihart és a Légy magad-ot, de alapvetően az összes dalunkat kedvelem.
A készülő lemezről melyik a kedvenced és miért?
Bálint: Az új lemezünkről a Csak egyedül létezel című dal az egyik személyes kedvencem. Ez egy újra gondolt, átdolgozott dal. Eredetileg más köntösben íródott, más felépítésben játszottuk, de úgy gondolom ez a verzió jobban sikerült. De persze nem mehetünk el a többi dal mellett semmit, mint például a Modern rabszolga és az Amerika című dalaink.
Pisti: A készülő lemezről nekem az Amerika az egyik kedvenc dalom, meg a Modern Rabszolga. Ezeket azért szeretem, mert dinamikusak, jó bennük a szöveg, igazi bulizós számok szerintem.
Gábor: Talán a Tanulj meg elszakadni, mert olyan mintha az a dal rólam szólna, nagyon bele tudom magam élni a szövegébe.
Isti: Kettő is van, ami nagyon megfogott, főként azért, mert a pop-rock zene nagyon közel áll hozzám. Emiatt az Amerika, illetve A siker nem marad el című szerzeményeket szeretem a legjobban játszani, de emellett a többi dalnak is külön-külön megvan a maga egyedisége, stílusa, úgyhogy parádés hanganyag várható! Nem viccelek!
Gergő: Nagyon tetszenek az új nóták, szerintem ez lesz az eddigi lejobb zenei anyagunk. A Csak egyedül létezek új verziója szerintem oltári lett, ahogy a Tanulj meg elszakadni is kiválóan sikerült. Az Amerika és a Modern rabszolga szerintem kötelező darabok lesznek a koncerteken, nagyon erős dalok. Arra nagyon kíváncsi leszek, hogy a Mit teszel ember-t hogyan fogja fogadni a közönség.
Öt éves lesz a zenekar. Mit vársz a következő öt évre?
Bálint: A következő öt évre ugyanezt a folyamatos fejlődést szeretném kívánni a zenekarnak, valamint azt kívánom, hogy a próbák is családiasan teljenek, természetesen úgy hogy az ne menjen a fejlődés rovására. Továbbá koncertekben gazdag következő öt évet kívánnék a zenekarnak.
Pisti: A zenekar már öt éves lesz? Haha…. Nem akarok az egekbe járni, de vannak álmaim, vágyaim, de megpróbálok azért a földön járni, maradni. Remélem a zenekar pályája felfelé ívelő lesz, mindent megteszek érte. A következő öt évtől több elismerést, nagyobb médiatámogatást és nívós együttesek előtti koncerteket várok. A legnagyobb vágyam sok ember előtt bulit csinálni menő helyeken.
Gábor: A következő öt évre? Nagyon bízom benne, hogy fellépésekben gazdag évek lesznek. Szeretnék eljutni nagyobb helyekre is fellépni, átadni azokat a dolgokat, amiket a zenekar közvetít.
Isti: Természetesen folyamatos fejlődést mindenki részéről. Ugyanazt az alázatot, szorgalmat és kitartást, ami előre tud vinni egy zenekart. És hát nyilván temérdek nagyszabású koncertet, akár sokkal magasabb szinten is! Emellett jó lenne azért egy zenekari turné busz, hogy ha majd megyünk világkörüli turnéra, mondjuk Kanadába, azért mégse 5 autóval kelljen menni! Ja, meg hát bekerülni az amerikai Rock N’ Roll hírességek csarnokába. Úgy gondolom ez reális elvárás ezen a szinten! Nincs más hátra, mint előre!
Gergő: Azt szeretném, ha az elkövetkezendő öt évben is kitartson a lendület, mindenki legyen egészséges és a magánéletében kiegyensúlyozott. Ne álljon meg a közös fejlődés, mert az fogja meghozni a banda számára azt az elismerést, amire mindannyian várunk.
