A Várakozni Tilos! zenekart 2018 február 4.-én alapította Szemeti Lajos dobos, Bölcsföldi István (Pisti) basszusgitáros, Függ Gergely (Gergő) énekes és Fekete Judit (Jucus) menedzser. Azóta eltelt egy év, a banda írt 14 dalt, adott már 5 koncertet és most keményen készül az első születésnapjának a megünneplésére. Február 8.-n 21 órától sok szeretettel várnak mindenkit Győrbe a Kate’s Music Pubba, ahol egy jó hangulatú fellépéssel szeretnének ünnepelni. Az est különleges vendége a szintén győri Márkádó zenekar lesz. Ennek apropójából a négy alapítónak feltettünk üzenetben négy kérdést és érdemes elolvasni, hogy egymástól függetlenül mit válaszoltak:
Eltelt egy év, mi volt a legviccesebb sztori számodra a zenekaron belül?
Lajos – Az első koncertünk végén a tagok bemutatásakor a Bölcsföldi Pisti, Szücs Bálint és Függ Gergely egyvelegeként , Szücs Gergelyként mutatta be a zenekar énekesét, Gergőt!
Jucus – Legviccesebb dolog, hogy a kezdetek kezdetén olyanok voltunk, mint a hajléktalanok. Mindig volt valamilyen próbahelyünk, aztán mindig mehettünk el onnan. Ezt megcsináltuk négyszer mire végre végleg lett stabil helyünk.
Pisti – A legviccesebb dolog az volt, hogy próbahelyről próbahelyre jártunk, mire végre lett egy fix helyünk. Egyfolytában pakoltunk….
Gergő – Győrszemere Hegyben a Maligán Presszóban próbáltunk egy darabig és ott mindig volt közönségünk is. Az egyik próbán épp lejöttünk egy kis szünetre, amikor az egyik vendég odament a Lajoshoz, megveregette a vállát és megdicsérte, hogy milyen jól énekelt. Lajos döbbent arca szerintem az év legviccesebb jelenete volt.
Érezted e azt az elmúlt egy évben, hogy nem fog működni a Várakozni Tilos!? Ha igen, mikor?
Lajos – Soha egy pillanatra sem kételkedtem a zenekar jövőjét illetően, ha bizonytalan lettem volna bármiben is, nem csinálnám.
Gergő – Amikor kiderült, hogy Peti nem folytatja tovább, kicsit megijedtem. Le volt kötve az első bulink, másfél hónap volt vissza és kellett egy új gitáros. Három hétig csak jöttek, mentek a jelöltek, azt hittem, le kell mondani a koncertet. Már azon voltunk, hogy ha kell, négyen is megcsináljuk. Szerencsére nem kellett.
Jucus – Az elmúlt évben sosem fordult meg a fejemben az, hogy a zenekar nem működne, ha valakinek ez megfordul az nem ide való.
Pisti – Azt sosem éreztem, hogy a zenekar ne működne. Az ember, amit elkezd, azt nem azért kezdi el, hogy ne működjön. Szívünk-lelkünk benne van, akkor az élni fog, főleg, hogy számomra ez egy hobbi, egy szerelem.
Mi volt számodra a legjobb dolog, ami történt a zenekarral?
Gergő – Mi négyen már jól ismertük egymást, tűzbe mennénk a másikért. De a legjobb dolog mégis az szerintem, hogy olyan zenésztársakat találtunk magunk mellé, mint II. Lajos (Boros Lajos) és Cuki (Szücs Bálint), akik amellett, hogy kiváló gitárosok, fantasztikus emberek. És így hatan együtt vagyunk a Várakozni Tilos!.
Lajos – Végre összeállt a műsorunk, tavaly megtörtént az első sikeres koncertünk mely után jó érzés volt a gratulációkat fogadni.
Pisti – A legjobb dolog, hogy meg tudtam valósítani egy álmomat, amit régóta dédelgettem. Valamint az, hogy fel tudtunk lépni közönség előtt és hogy valami maradandót alkottunk. De számomra már az is siker, ha a közönséggel arra a másfél órára el tudjuk feledtetni a hétköznap problémáit.
Jucus – Hogy mi volt a legjobb dolog, ami történt erre nagyon nehéz válaszolni. Nem is emelnék ki egy momentumot sem, hanem inkább az egész évet nézve örülök annak, hogy egy összeszokott csapat lettünk és hogy ennyi fellépésünk volt a múlt évben. Ezzel össze is kapcsolódik a kívánságom is, ami nem más, minthogy még több fellépésünk legyen és még több helyen megismerjenek minket nem csak Győrben, hanem országos szinten is.
A következő évre mi az, amit kívánsz a Várakozni Tilos!-nak?
Lajos – Az elkövetkezendő évre sok sikeres fellépést, sikeres studiófelvételeket, a zenekar széles körben való ismertségét, sok erőt, egészséget, kitartást, jó hangulatú próbákat kívánok.
Pisti – A zenekar számára sok siker mellett, fellépéseket, CD-t, videoklippet és még több rajongót kívánok.
Gergő – Jövő ilyenkor szeretnék büszke lenni arra, amit elértünk és ne legyen hiányérzetünk.
