Telefonon értem utol a Várakozni Tilos! együttes egyik alapító tagját, a „ritmusfelelőst”, Szemeti Lajost.
– Jól hallom, hogy éppen úton vagy valahová? Zavarhatlak egy pár kérdés erejéig?
– Igen, persze, éppen hazafelé tartok a munkahelyemről.
– A Várakozni Tilos! előtt jó pár bandában megfordultál már. Mióta dobolsz?
– Nem tudom pontosan megmondani, de a zenével már fiatal koromban kapcsolatba kerültem. Két,
három együttesben is dobolhattam (pl.: Anonymus, Reqviem), amelyekkel az akkori slágerek
feldolgozásait játszottuk nagy sikerrel. A rengeteg próba és fellépés során sokat tanultam és
fejlődtem. Aztán valahogy abbamaradt a zenélés és én sokáig a családom mellett főleg a
munkahelyi elfoglaltságaimra koncentráltam.
– És mikor kezdted el újra püfölni a bőröket?
– Négy éve, amikor találkoztam egy régi zenész ismerősömmel. Az ő ösztönzésére kezdtem el
ismét visszatérni a zenéléshez. Ezt nagy örömmel tettem, hiszen nagyon hiányzott az életemből a
dobolás, a fellépések, a társakkal való közös munka, az emberek szórakoztatása. Az Old School
Daddy’s zenekar tagja voltam két és fél évig, ezt követően pedig Gergő és István zenésztársammal
úgy döntöttünk, hogy egy másik úton indulunk el, új elképzelésekkel.
– És megalakítottátok a Várakozni Tilos!-t…
– Így van, megalakult ötfős zenekarunk a Várakozni Tilos!, ami már az első születésnapját ünnepli
a közeljövőben, háta mögött több sikeres fellépéssel.
– A család és a munka mellett van időd az együttesre is?
– Most is sok időt töltök a munkahelyemen, hisz vezető vagyok egy gépipari cégnél, de nagy
örömmel töltenek el a közös próbák és a fellépések, ezért próbálok időt szakítani rá. Szerencsés
vagyok, hogy mindenben támogat a feleségem és a három gyermekem is.
– Zárszó?
– Bízom benne, hogy a barátaimmal együtt sok örömteli és sikeres fellépésben lesz részünk!
– Úgy legyen! Köszönöm a beszélgetést!
– Én is köszönöm!
(F.G.)